Az adóellenőrzések leggyakoribb esetének tekinthető az ÁFA ellenőrzés. Ennek során egyrészről vizsgálhatja az adóhatóság a fizetendő adó mértékét, megfelelőségét (egyenes vagy fordított adózás), másrészről a levonható adó vonatkozásában tehet megállapításokat.

Jelentőségére tekintettel a leggyakrabban előforduló esetek közé tartozik az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálata során (adóper), a levonható adó vonatkozásában tett megállapítások vizsgálata.

A Kúria az egységes jogértelmezés érdekében kollégiumi véleményben tisztázta az áfa levonási jog során vizsgálandó körülményeket.

Ebben a véleményben foglaltak azonban nem csak az adóperek, így a bíróságok, pontosabban az illetékes és hatáskörrel rendelkező törvényszékek gyakorlatát formálták, hanem az adóhatóság által végzett adóellenőrzésekét is.

Ennek megfelelően abban az esetben, amikor az adóhatóság bizonyítja, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény egyáltalán nem valósult meg, mert az adóalany nem szerzett be terméket, nem vett igénybe szolgáltatást, akkor nem teljesül az adólevonásnak az Áfa tv. szerinti tartalmi alapfeltétele, miszerint az előzetesen felszámított adó termék beszerzéséhez vagy szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik. Ebben az esetben az adóhatóság a számlabefogadó adólevonási jogát megtagadja a levonási jog tartalmi feltétele teljesülésének hiánya miatt.

Tehát, ha a számlabefogadó a számlán feltüntetett terméket nem vásárolta meg, a szolgáltatást nem vette igénybe, azaz a felek között köttetett szerződés színlelt szerződés, a számla nem alkalmas adólevonásra.

Mikor szükséges vizsgálni a számlabefogadó tudattartalmát?

Amennyiben az adóhatóság által feltárt objektív tények, körülmények, egyéb adatok és információk, illetve a beszerzett bizonyítékok, és azok zárt logikai rendszeréből adódó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény egyáltalán nem jött létre; további bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a számlabefogadó az adókijátszásról tudott-e vagy tudhatott-e, nem szükséges, illetve értelmezhetetlen, hiszen ezen esetekben a számlabefogadó maga is aktív résztvevője volt az adókijátszásnak.

Az adóhatósági gyakorlat esetén azonban az sem mindig elegendő, hogy a gazdasági esemény megvalósult.

Amennyiben az adólevonási jog gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi tartalmi és formai követelmény teljesült, vagyis a számla szerinti gazdasági esemény a számlán szereplő adatok szerint megvalósult, azok között és úgy történt, ahogy azt a számla tartalmazza, és a számla alakilag is megfelelt a jogszabályi előírásoknak, úgy e körülmények között az adólevonási jog által biztosított előny csak akkor tagadható meg az adóalanytól, ha az adóhatóság objektív körülmények alapján bizonyítja, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adókijátszást megvalósító ügyletben vesz részt.

A fenti adóhatósági gyakorlat az adóperek során is érvényesül az alábbiak szerint:

A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma az egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében iránymutatást adott az adóelkerüléssel érintett számlákhoz fűződő adólevonási jog vonatkozásában, amelyről összegezve elmondható, hogy amennyiben a gazdasági esemény nem jött létre, úgy a számlabefogadó adólevonási joga a tudattartalmának a vizsgálata nélkül elvitatható.

Amennyiben a gazdasági esemény létrejött de azt nem a számlán szereplő felek között valósult meg, vagy az egyébként adóelkerüléssel érintett, az adóhatóság, illetve az adóperben előterjesztett kereset alapján a bíróság megvizsgálja, hogy erről a számlabefogadó tudott-e, vagy tudnia kellett volna-e, és amennyiben ezen feltételek meglétét megállapítja, akkor az alapján dönt a tárgyi számlák alapján gyakorolható adólevonási jogról.

A tudattartalom vizsgálata során a következők az irányadó szempontok:

Egy adott adóalanytól – saját gazdasági tevékenysége biztonságos folytatása okán is – elvárható, hogy tájékozódjon azon partneréről, amelytől termékeket kíván beszerezni vagy szolgáltatásokat kíván igénybe venni, és ésszerű intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy ne legyen adókijátszás részese.

Ennek során vizsgálják a számlakibocsátó vonatkozásban végzett ellenőrzéseket, ezeknek az elmulasztását, továbbá az esetleges összefonódásokat, illetve minden olyan körülményt, mely az adólevonás vizsgálata során jelentőséggel bír.

Ezek a tények és körülmények mindig az adott gazdasági eseménytől, annak sajátosságaitól függnek.

Az adóperek során kialakított bírósági gyakorlat is folyamatosan változik, illetve hatással van rájuk az EUB által hozott ítéletek és végzések, melyek az adóhatóság gyakorlatának a közösségi joggal való összhangját vizsgálja, adott esetben éppen az adóperben eljáró bíró által előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárásra irányuló kérelemre tekintettel.